Kicsit máshogyan, hiszen ez én vagyok. S végre a képek is mind sajátok.

Nikola Jonkov Vapcarov, bolgár költő verseit Nagy László is fordította, mint ahogyan ezt a versét is. Engem azonban Kardos László fordítása sokkal inkább megérintett, ezt tartalmazza a rövidke filmetűd.

Mielőtt meghallgatnád a fenti regényrészletet, ha van időd és kedved, olvasd el, miért is tettem fel! Csak hogy "kerek" legyen...

A témaválasztás - mondhatni - manapság kényes. Különösen olyan módon tárgyalva, ahogyan én szándékozom tenni. További nehézség, hogy azok számára, akik ismernek, esetleg nem túl hiteles az, amit írni szeretnék, hiszen két elrontott házasságon vagyok túl. Mégis... Az igazság ettől (tőlem) független, s ha nincs is nálam, a bölcsek köve, az agyam és a szívem szerint írom, amit gondolok.

Társadalmi képzetek, élettársi kapcsolat

NA akkor nézzük is meg, hogy mit is jelent ez a szó manapság: "házasság". A milliónyi rossz tapasztalat miatt a legtöbben rabságnak, a szabadság megvonásának, felesleges cécónak élik meg. A világunk olyan, hogy ami elromlik, azt a legtöbben eldobják (ezt bevésődés útján tanuljuk a fogyasztói társadalom forgalom-orientált marketingpolitikájától), és ezt alkalmazzák a társukra is. Ebben pedig a házasság, a "papír" bizony egy súlyos nyűg, sokszor sok évbe telik a "párcsere" a válási folyamat elhúzódása okán. Ezért aztán egy öntudatos új ideológiát termelt ki a társadalom az "anakronisztikussá" vált házassági intézménnyel szemben, az élettársi kapcsolatot. Miről is van itt szó?

Az élettársak büszkén vallják: "minket nem a papír köt össze!". S ez valóban így is van. Az összetartó erő tényleg nem egy örökre kötött szerződés, hanem jellemzően a múló vágy, a szerelem. S ez bizony szépen is hangzik így. Ezért aztán kimondva-kimondatlanul a kapcsolat lényege az időlegesség. Persze nincs sohasem kimondva, hogy egy hónapra, egy, vagy tíz évre bútorozunk össze, hiszen pont az a bizonytalansági faktor az egészben, hogy nem tudjuk, meddig is tart a szerelem. A kapcsolatban középponti elem tehát, hogy nyilván nem holtodiglan-holtomiglan - bár még ez is előfordulhat véletlenül.

A kvázi házasság

Milyen akkor ezzel szemben manapság a házasság? Tulajdonképpen itt egy jogi formációról, egy kvázi szerződésről van szó, nem véletlen tehát, hogy a közigazgatásban köttetik és bíróságokon szűnik meg. Mint ilyet egyszerűen nem is lehet végérvényesnek tekinteni, hiszen a jog ezt a szerződési formációt nem ismeri. A felek részéről nem is szükséges ezzel a tudattal belemenni, ezt - főleg manapság - senki sem várja el, és maga a jog sem garantálja: válási eljárás, vagy bontóper útján feltétlenül megszüntethető bármelyik fél kérésére. Mindenesetre éppen a "nagy cécó" és a válási hercehurca rémképe egyfajta kapocs, amely az állam által is támogatottabb és stabilabb köteléknek ismeri el, mint az élettársi formát. Pedig hát ha jól megnézzük, nem sokban különbözik tőle, hiszen ezt a megállapodást is átitathatja a "ha nem tetszik, hát lelépek" elve, melyet a jogi rendszer is támogat.

A keresztény házasság

A jogi formáción átesett házaspár, amennyiben jónak látja, elmegy még a templomba is. Az okok biztosan szerteágazóak, de többnyire arról van szó, hogy a templomi aktus "olyan szép", felemelő és romantikus, vagy mert csak a Nagyi ezt akarja.. Nyilván vannak olyanok is, akik egyéb meggyőződés okán kötnek templomban házasságot, de ezt nem tekintem jellemzőnek. Mi akkor itt a különbség?

A jegyesoktatáson a jegyespárt az eskető pap jó előre tájékoztatja: a templomban, az egyház szabályai szerint kötött házasság nem felbontható. S ezzel egyben létre is jön egyfajta feszültség a társadalom különböző szegmensei között: ugyanaz a pár különböző aspektusokból mást jelent. Más jogi értelemben és más a keresztény egyházak felfogása szerint. A különböző más vallások és szekták felfogására nem térek ki, jelenleg nem gondolom meghatározó erőnek. Mégis, akkor mi lényegében az eltérés? A templomban házasodott emberek tehát örökre össze vannak láncolva, soha nem hagyhatják el egymást?

A valóságban erről semmiképpen sincs szó. Többféle szempont szerint is elemezhetnénk a kérdést, de az egyszerűség kedvéért vizsgáljuk meg azon az alapon, hogy vallásos, vagy nem vallásos személyről van-e szó. A nem vallásos ember helyzete egyszerű: tulajdonképpen csak azt a lehetőségét játszotta el, hogy ismét templomban köthessen házasságot. Ezen felül azonban, ha annyira ragaszkodik egy ismételt templomi esküvőhöz, erre is lehet lehetősége. A házasságát ugyan fel nem bonthatja senki, viszont van arra lehetőség, hogy bizonyítsa az egyházi jogtudósok, az egyházi bíróság előtt, hogy a házassága létre sem jött. Na, ez ám a fából vaskarika, igaz? Hiszen ott volt száz ember, voltak a tanúk, az eskető pap, bejegyzés készült az egyházi anyakönyvben, tehát hogyan is lehetne ezt semmissé tenni? Hát sehogy. Azonban mindennek ellenére mégis van lehetőség. S ez nem is ritka, ugyanis a legutóbb hallott adatok szerint a templomban kötött házasságok több mint kétharmada érvénytelen! Ez pedig úgy lehetséges, hogy bizony az egyházi házasságoknak vannak szabályai, érvényességi kellékei. Nem túl bonyolultak, de a házasulandók ezt nem nagyon veszik figyelembe, vagy nem is gondolják át komolyan - a boldog jövő mámorában úszva. Ha ezek közül akár egyet is bizonyítani akar a fél, akkor ezt az egyházi bíróságok megvizsgálják, még tanúkat is meghallgatnak és két hosszadalmas eljárásban döntenek. Ha a döntés az érvénytelenség, akkor a szerencsés fél (és persze elvált házastársa) máris vígan kötheti a következő (talán már érvényes) házasságát templomban. Persze, mondom, csak ha akarja, mert ugyebár egy nem hívőnek ez lehet egy felejthető külső kellék.

Mi van akkor a hívőkkel? Mennyiben más az ő helyzetük? A különbözőséget éppen a hit adja. A hívő házasfélnek vannak fontos más szempontok is: meg akar felelni az általa elfogadott isteni szabályoknak. Ez azt jelenti, hogy válás esetén a további éveire egyedüli életre van "kárhoztatva". Ha ezt nem teszi, katolikus esetében elzárja magát az összes többi szentségtől is, ez pedig hatalmas, csaknem végzetes veszteség egy katolikus hívő ember számára. A szentség szó itt azért is fontos, mert a katolikus vallás az ismert hét szentség között tartja számon a házasság intézményét, ami azért is különös, mert ez a szentségek között az egyetlen, amely emberi kapcsolatra vonatkozik. Ezen az alapon tehát a leginkább kiemelt, a legelső helyen elismert emberi kapcsolat, megelőzi még az anya-gyermek kapcsolatot is. A szentség pedig azt fejezi ki, hogy a Teremtőtől származó különleges, transzcendens segítséget jelent, érthető, hogy a hívő nem akar lemondani róla.

Mit tehet tehát? Nyilván ő maga lelkiismeretvizsgálat keretében végiggondolja van-e valami ok, ami miatt nem jött létre a házassága, a szentség megvalósult-e, mert ha igen, semmit nem tehet. Ha viszont úgy látja, van ok, hogy azt gondolja, hogy megszűnt házassága valójában létre sem jött, hát szabad! Mintha sohasem ment volna be a templomba házasságot kötni. Ebben az esetben természetesen végigcsinálja azt az eljárást, amit fentebb említettem, sőt, eleve kérdéssel fordul az egyházjogászokhoz: ugye, jól látom, hogy nem érvényes a házasságom?

A Házasság

Ha eddig eljutottál, kedves és türelmes olvasóm, hát joggal teszed fel a kérdést: én mit is gondolok a házasságról, én mit tartok annak - ha már ennyi mindent írtam arról, mi nem az. Katolikus hívő lévén, nyilván tartom magam a katolikus egyházban megfogalmazott szabályokhoz, de ez mégsem ennyire egyszerű. Számomra ezek a szabályok fontosak, de a saját meggyőződésem és lelkiismeretem szerint. Sokkal több és sokkal kevesebb is annál, amint ez kívülről látszik. Először is felsorolom talán, hogy mitől NEM lesz önmagában házasság... Nem lesz a templomtól, a násznéptől, a tanúktól, a romantikus lelkesedéstől, a kapcsolatból született gyermekektől, nem lesz a paptól, még csak nem is Istentől, az angyaloktól, vagy szent szellemektől. Hát akkor mitől? Nos... Hát a kölcsönös, megfontolt SZABAD DÖNTÉSTŐL.

Ennek a döntésnek a lényege, hogy a másikat szeretem, örökre szeretni akarom, vele akarom leélni az életemet. Vele egységben, szoros szövetségben akarom megvalósítani céljaimat, közös céljainkat. Ő lesz a legfontosabb személy az életemben, beleértve a szélesebb családot is. Nem uralkodni akarok fölötte, hanem kiteljesíteni szeretném őt is és magamat is. Szabadságot várok el magamnak, mert ezt a döntésemet szabadon akarom meghozni nap mint nap. Ugyanezt a szabadságot akarom biztosítani a másiknak életünk végéig. Bármilyen baj, vihar támadja meg a házasságomat, életem legfontosabb szövetségét, fel nem adom a küzdelmet azért, hogy megmentsem. Ehhez fel akarom használni azt a szent és transzcendens segítséget, amit - katolikus nyelven - szentségnek nevezünk, de amit tekinthetünk akár szerelmi mágiának is.

Mi árnyalhatja be mindezt? Nos, ha olyanok a körülmények, a személyek hozzáállása, amelyek ennek a szentségnek, vagy mágiának a létrejöttét gátolja. A leggyakoribb okok, nem is fontosság szerint: - ha a fél abban a tudatban házasodik, hogy ha nem tetszik, hát felbontom - bármelyik fél valamilyen hibás információra, tévedésre támaszkodva hozta meg a döntését - ha bármelyik fél megtévesztette a másikat – ha bármilyen kényszerítő körülmény befolyásolta bármelyik felet is. A leggyakoribbak: családi elvárások, kényszer, az ara várandós, és apa kell a gyereknek, vagy az apa elvárása maga felé, hogy apja legyen a születendő gyermekének. Természetesen súlyos kizáró körülmény, ha bármelyik fél másba szerelmes, mást szeretne házastársául, másra vágyakozik. Ezekben az esetekben egyszerűen nem jön létre az a transzcendens segítség, a szentség, az a mágia, amely egy életen át segíti a feleket. Az istenhit hiánya azonban nem kizáró ok.

Amit azonban egy igazi, tiszta (valódi) házassággal létre lehet hozni, az több, amit a hétköznapi ember el tud képzelni. Nem egy mézeskalács házról, hanem egy boldog, küzdelmes, önátadó életről van szó. Ehhez persze magadnak és a párodnak is két lábbal kell állni a földön és feladni nem szabad. Ha... ha HÁZASSÁGRÓL  van szó egyáltalán.

Azért tettem fel a regényrészletet (amire fentebb kattintva elmondom, mire is gondolok), mert ennél szebb, tisztább leírásával még nem találkoztam a házasság megkötésének. Ha a romantikus réteget le is hántjuk a történetről (de hát miért is tennénk??), a lényeg kristálytisztán hallható a szövegben. Hallgasd meg, ha még maradt rá energiád...! :)

A regényben ott tartunk, hogy Cecey Éva megszökött a neki (a királynő és a szülei által) előírt lakodalom elől és az elvárt házasság elől menekül gyerekkori szerelmével, Bornemissza Gergellyel és annak barátjával, Mekcsey Istvánnal együtt.

Hagyd, hogy a gondolataid rád törjenek. Ha van kedved, írd is le a hozzászólásokban. Szerintem van mit megbeszélnünk...