Nyárbúcsúztató

Tegnap megríkatott egy szomorú álom,
elment a nyár a látóhatáron,
kísérte útját éjek csillagpora,
tudom,hogy visszajön,hisz létemben otthona.

Nem köszönt,nem intett ment rövid időre,
hatvanas szívemnek sajgó reményére.
vaj' mit hoz majd ha megjő,jövőre májusra
teljesül-e vágyaim megérdemelt jussa.

Vágynám,hogy koromban is működjön a kémia,
lángoló szerelmek titkos otthona,
s miközben távolban ember sorsa kínhalál,
szomorú lelkem gyógyzenét inhalál.

Ha majd egyszer görnyedten gondolok a múltra,
s nem kérek már felejtőt a szép lánytól a pultra,
ha nem jön szememre éjszakánként álom,
ha nem nyílik már kedvenc évelő virágom,
a nyarat akkor is remény telve várom,
figyelem majd jöttét,a látóhatáron.

Dunaújváros.2014. Szeptember

Ágyik József 'Gyika