Egymásért

Életeken át utaztunk,
s évezredeket vártunk.

Vártunk, hogy egymást a másik szemében
felismerjük, s elvesszünk a végtelenben.
Minden életben más utat választottunk,
Egymástól külön, egyedül, elszakadtunk.

Az élet színpadán, álarcban tanultunk,
de lelkünk egy dallamra, s együtt táncolt.
Te voltál, ki felkért az egy táncra,
s én keringőzök Veled, szüntelen azóta.
Tükröt állítunk egymásnak az élet tengerén,
ahol nem vállalhatjuk át a másik szerepét.

Mindig hiányzunk egymásnak,
de, sorsunkkal szembenézünk bátran.
Egymásért komponáltuk a lelkünk dallamát,
s benne életünk csodálatos táncát.

(Keszthely, 2019. január)

Cím nélkül

Kezdetben, úgy gondoltam egyedül vagyok. Hiába voltak köröttem oly sokan. Család, barátok, több ezer ember, aki szeret. Mindig egyedül éreztem magam. De egy érzés kezdettől fogva ott volt. Élt bennem egy érzés, úgy gondoltam nem létezik, hogy lelkem egyedül létezik. Gyermekként nem ismertem a fogalmakat, nem tudtam mi ez az érzés. Egyben biztos voltam, kell hogy létezzen egy ugyanolyan lélek, amilyen az enyém. Gyermekként ezt mindenki tudja, és érzi. Aztán a tudatunk (ego) elvisz minket, és elfelejtünk mindent. Elfelejtjük, hogy mivel születtünk le a Földre, és elfelejtjük, hogy ki az az egy lélek, akit mindennél, és mindenkinél, a LEGJOBBAN SZERETÜNK. Mindenki elfelejtheti, de az Élet úgy is megmutatja. Teljesen mindegy, hogy tudatosan, vagy ösztönösen éled az életed, amikor eljön az ideje, és megkapod a legnagyobb áldást, hogy találkozol az Ikerlelkeddel az felülír mindent. Onnantól kezdve semmi nem lesz kérdés, emlékezni fogsz mindenre - de legfőképp a tiszta, Földön-túli, ÖRÖK EGYSÉGETEKRE. Valóban ez a legnagyobb áldás az életben, amikor a Jó Isten megmutatja, hogy létezik, és most él a Te lelked Ikerlángja, akivel örökké egy egységet alkottok. Az Ikerláng-szerelem csodája, hogy olyan öntudatra ébresztő, átalakító energiák szabadulnak fel, ami visszafordíthatatlan, és felülírja a két Ikerlélek életét. Nem törvényszerű, hogy a két lélek egymás mellett élje életét, mivel az Ikerláng-szerelem egy spirituális szent szerelem (nem hasonlítható össze egy földi "normál" kapcsolattal sem). Mindig volt, mindig van, és mindig lesz. Az Ikerláng-szerelem a két Ikerláng között örök. Mindig is érezték egymást, és a földi találkozást követően - lelkük ismét, elválaszthatatlan egységet alkot. Aki éli az Ikerláng-szerelmet, legyen HÁLÁS! Ez a legnagyobb áldás, amit ember az élete során megtapasztalhat. Minden egyes napod éld hálával, és a legnagyobb örömmel, hogy IKERLELKED most, ebben a térben, és időben él. A szívem szeretetével kívánom, hogy a Jó Isten áldásával beteljesüljenek az Ikerláng-szerelmek; a megfelelő időben, és a két Ikerlélek EGY lélekterve szerint.

Ikerláng

Mielőtt megszületünk, két lélekben
létezünk egyként, az ősi eredetben.
Mikor leszületünk, körül vesz a család,
de a sokaságból, csak egy a másik láng.
Az ego, és a tudat elfelejtheti az egészet,
de mindent felülír, mikor nyílik a lélek.
Két ember, - ki egynek született,
számukra örökké fontos a szeretet.
Nem számít az idő, sem a tér,
a kettő egymáshoz mindig visszatér.
A lelkek nem nyílnak meg egyszerre,
de hívják egymást, mindentől független.
Ami meg van írva, az úgy is lesz.
Ellene tenni, soha nem lehet.
Az égben kötettett szerelem
szent, és mindig sérthetetlen.
Ha akarod, ha nem, találkoztok.
Az csak rajtad múlik, hogy mikor.
Csak Te fogod tudni abban a pillanatban,
mert ami benned élt, ott lesz a másikban.
Hosszú az út, sok buktatóval teli.
Ne hidd, hogy mindez tálcán jön eléd!
Ismerd meg, és szeresd önmagad,
és soha ne másítsd meg a szavad!
A legfontosabb, a lélek nem hazudik,
s nem számít, ha mindez évekig húzódik.
Ha igazán a másik feled találod,
semmit nem kell tenned, meglátod!
Tudni fogod, s ő is tudja,
s az szerelem, életed felülírja.
Létezik ezen mennyei boldogság,
csak hosszú az út, kell a kitartás.
Mert, a legnagyobb áldás az égben kötettett
megvalósult földi igaz szerelem.

Keszthely, 2018.10.26.

Angyalének

Te, ki küzdöttél már eleget,
kérlek, engedj el minden félelmet!
Bízz magadban, s szíved szavának!
A csodálatos lelked dallamának.

Láthatatlan, de mindig ott leszek.
Óvlak, védlek, harcba szállok érted.
Egyetlen Te vagy, míg világ a világ.
Te vagy eső után a szivárvány.

Soha egyedül nem hagylak!
Öröm, bánat határt nem szabhat.
Veled vagyok a napsugárban,
s életed minden pillanatában.

Szárnyaimmal gyengéden betakarlak,
mint gyermekét védelmező édesanya.
Minden éjjel hozzád leszállok,
hogy homlokodra adjak csókot.

Minden könnycseppet, mit hullajtasz,
most már gyémánttá változtatsz.
Hisz tudod, nem vagy egyedül,
az angyalod e dalban melléd szegült.

Hálás vagyok, hogy segíthetem utadat,
innentől elengedhetsz mindent, hagyd a múltat.
Szerető karjaim közt a félelem nem létezik.
Hidd el, az angyalének Téged megsegít.

Érted vagyok, érted létezem.
Ott vagyok minden lélegzetedben.
Arcodról a könnyek immár leperegnek,
mert én Téged tiszta szívből szeretlek.

Keszthely, 2019. január 5.

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.

Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.

Mindenkinek...

Az angyalok márpedig köztünk élnek,
s akár mily hihetetlen, - ők is félnek.
Mindenkinek meg van a saját kétsége,
talán, nélküle az élet silány lenne.
Mindig csendben, halkan járnak.
A fellegekben már nem szállnak.
Csak ők tudják, mi van a lelkekben,
éreznek, és szívből szeretnek.
Tiszta szeretetük körbe ölel,
védelmez, s el nem enged.
Szárnyuk szegett csodás lények,
szárnyaljatok, s bátran szeressetek!
A szeretet örök, és végtelen,
kétségbe vonni, ezt nem lehet.
Az angyalok márpedig köztünk élnek,
s ha szeretjük őket, többé nem félnek.

Keszthely, 2018.09.16.

Az eső csókja

Itt állok egyedül, meztelen az esőben,
érzem, ahogy a cseppek bőrömön leperegnek.
Élvezem minden másodpercét,
hisz az idő megszűnt létezni.

Behunyom szemem, s az újraélés elkezdődik.
Látom a gyermeket, ki magányosan vergődik.
Egy esős napon egymaga sétál az utcán
fejét lehajtva, bámulva cipője orrát.

Egyszer csak felébredt benne egy szikra,
s érezte, hogy van lelkének simogató dallama.
Oly csodás s végtelen felismerésre döbbent,
ami addig kétség s félelem volt, mind elfelejtette.

Nem volt több kérdés, hisz tudta, nincs többé egyedül,
mert minden igaz, amit érez ott mélyen, legbelül.
Az idő kereke nem áll meg, az élet megy tovább.
Millió és millió esőcsepp hullott az évek során.
Oly finoman, érzékien hulltak az arcára,
mintha az lett volna az egy szerelmes csókja.

A fejét idővel felemelve, s arcát az égre szegezve
ezerszer feltette a kérdést: hol van a lelkem másik fele?
Sok idő telt el, mire a választ megkapta,
s a hit, remény soha el nem hagyta.

Egy esős napon szembejött vele az a fénysugár,
akire ő az egész életében szívből várt.
Egymásra néztek, s szavakra nem volt szükség,
hisz mindketten tudták, mi a lelki egység.
Nemcsak nézték, látták s érezték a másikat,
hála, szeretet - minden - benne volt a pillanatban.

A legnagyobb áldás volt a momentumban,
hisz a hit igazsága a Teremtő ajándéka.
Mindenki saját maga tudja, mivel született,
s saját maga tehet, hogy álmai teljesüljenek.
Az esőcseppek ugyanúgy rád is hullnak,
csak higgy a szeretetben s lelked szavának.

Keszthely, 2018. november 26.

Rólad álmodtam

Sötét erdőn át, egy kunyhót találtam.
Ajtaján belépve, csak egy asztalt láttam.
Egy férfi ült mellette szótlan, gyertyafénynél,
derűs mosoly arcán, s könny a szemén.

Közelebb léptem, azt hittem engem néz,
de ahogy közeledtem, az igazságra is úgy derült fény.
A tekintete még mindig az ajtó felé nézett.
A hátam mögé néztem, s egy lány ült a másik széken.

Nem értettem a helyzetet, ide-oda fürkésztem.
Egyszer csak felcsendült egy dal, s így megértettem.
Oly tisztán, oly gyönyörűen - a férfi lélekből énekelte.
Csak egy fájt - de nagyon, hogy nem nekem.

A felismerés a dallal együtt hatolt belém,
és csak egyre erősödött a fájó érzés.
Közben végig hallottam a melódiát, és láttam -
az akit szeretek, szerelmet vall másnak.

Ott éreztem igazán, milyen az igaz szerelem,
s ott jöttem rá, hogy engem sose szeretett.
Egyben bízom, hogy míg szívem dobog, s élek,
lesz egy férfi ki szívből így énekel nekem.

Keszthely, 2018.01.24.