Különleges embert ismertem meg. A találkozás módja nem igazán fontos, mint ahogyan most éppen az sem, hogy mi vonzott Hozzá... Amiben Ő él, az részben ugyanaz, amit mi mindannyian valamilyen formában. Másrészt azonban egy álom beteljesedése, ami sokaknak ad reményt. Ezen túl pedig még egy céltudatos, átgondolt, csodálatos Terv megvalósítása, sok-sok áldozattal. Rengeteg mosollyal, derűvel.... ami azonban mindezeken túl különlegessé teszi, az egyfajta különleges Lehetőség és Tudás.

Az elmúlt fél év ismeretsége lassan barátsággá kovácsolódott. Ebből a barátságból erőt és tudást is merítve ismertem meg egy csodálatos világot, egy olyasmit, ami teljes megnyugvással tölt el. Benne az az energia, szív és lelkesedés, sokakat csodálatra késztet azok közül, akik ismerik - engem is térdre kényszerített. A lehetőségek, amivel él - csak részben tudom - mindenképpen különleges segítséget ad sokaknak. Nekem pedig az odafigyelése és szeretete az, ami rengeteg terhet vesz le a vállamról. Barátsága kitüntetés a számomra.

Amiről most írni szeretnék, az szinte már visszaélés volt az energiáival. Az egyensúly elvét vallom, és azt gondolom, hogy ha fontos nekem a barátságunk - márpedig fontos - , akkor ki kell találnom, hogy a mérleg kibillent nyelvét mivel téríthetem vissza. Mindenesetre egy rendkívüli ajándékot kaptam Tőle. Olyasmit, amely sok elmúlt évemre adott megoldást és tett koronát az én befektetett energiáim eredményére. Olyan válasz volt, amit soha nem kaphattam meg korábban. Csak az én bizonyosságom volt, de hát az ember a saját nagy dolgaiban gyakran csak visszaigazolások árán képes igazán hinni.

A történet alapja a lelkek egyenrangú párbeszéde. Ez a képességünk a napi életben nincs meg, itt a játszmák, az egónk és az elménk eltávolít attól magasrendű kapcsolódási lehetőségtől, amire egyébként az öröklétű lelkeink képesek, s amiről halálunk után meg is győződhetünk. Tudom, ez világnézeti kérdés, tehát nem biztos, hogy mindenkihez elér... Mégis a kommunikáció, ami történt, számomra TUDÁSt és nem is hitet hozott ebben.

Kérésemre felvette a kapcsolatot a legfontosabb emberrel. Én nem tudok vele úgy (és sehogy) beszédben kommunikálni - ő viszont megtalálta, és beszélt vele.

Kezdetben nehézkesen. Volt szó életfeladatokról, a női minőség megéléséről. Csak lassan és finoman lehetett rátérni a szerelem témakörére. Azonban megnyílt és beszélt a párjáról is. Arról, hogy egészen különleges szerelmet élt meg és hogy a mai napig ebből táplálkozik. S hogy üzen-e neki valamit, erre csak....

Ez szó szerinti. S ebben az az egészen különleges, hogy mindez, amit az ő szavaival hallottam a beszélgetések és témakörök sora a felelősségvállalásról, a női minőség megéléséről, a vállalt feladatokról, illetve mindaz, ahogyan erről a Barátom minderről beszámolt - egyértelműen, és sok év óta először tette lehetővé, hogy felismerhetően a szavait, Őt magát halljam és értsem, ahogyan régen. S éppen a szavai voltak, amelyek bizonyosságot adtak a dolgainkban. Az pedig, hogy keresztezzük-e egymás útját, már nem is annyira fontos. Ahogyan mondta: úgyis "most is egyek vagyunk".

Különleges barát. Különleges élmény. Különleges megoldás. Különleges kapcsolódás.

... és különlegesen szép következmények.