Igen, a hatalmadban áll.

A jog, amely megpróbálja leképezni a társadalmi erkölcsöt, a te oldaladon szolgál. A törvény, amelynek nevében a "magzatvédelem" szó szerepel, sokkal kevésbé a magzatot, mint inkább az anyát védi.

Mert hát a tested a tiéd.

Arra és úgy használod, ahogyan ezt te akarod, és persze amivel nem vagy más kárára sem. Alapvető emberi jog. Na nehogy már mások mondják meg, hogy mire használod a tested! Nem vagy te gyilkos, akinek szintén a teste részét képezi a keze, ami a tőrt fogja. A gyilkos, aki egy másik ember életét oltja ki, az pedig más kárára használja a testét. Méghozzá súlyos kárára, az életét oltja ki ugyebár. Te ilyet nem tennél soha, ugye?

„Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom” (Arany J. Toldi)

Hogy a gyermekedről, van szó, az nem kérdés. Talán hozzátehetjük, hogy a „születendő” gyermek, de ez ugye benned sem okoz akkora különbséget. Még nem született meg, de már ott dobog a kis szíve a testedben. A pici szíve, amely ha test is a testedből, vér is a véredből, mégsem a te tested. Még csak nem is a tulajdonod. Genetikailag sem te vagy, hanem csak ötven százalékban, azonban ezzel már egy teljesen új emberi egyed – halhatatlan lélekkel. És ez a lélek azzal szembesül, hogy a saját édesanyja veszi el az életét. Az az ember, akihez a legelső és az egyik legszentebb kötelék fűzi. Aki arra született, hogy óvja, védje mindentől, aki ha kell az életét adná, hogy megvédje őt. No ez már dráma. Ez már maga a megsemmisítő élmény. Mert nemcsak eldobják őt, de még az életét is kioltják. És ki? Az édesanyja. Döbbenet. Igen, dráma, tragédia  a legjavából. Tragédia attól függetlenül, hogy érzéketlenek vagyunk iránta, mert ezerszámra történik meg

Megértelek?

Pedig a kemény szavak ellenére megértelek. Mentem át már sok sorscsapáson én is és tudom, milyen drámákat él át az ember. Ha megszületne, minden megváltozna. És te még nem anya akarsz lenni, vagy van már elég gyereked, nincs pénzed, vagy társad, vagy mert az apját látni sem bírod… staöbbi, satöbbi, satöbbi.  Hiszed, vagy nem, értem ezt is. Azonban neked is meg kell értened, hogy egy másik ember élete túl nagy ár a te boldogságodért, a tervezett sorsutad fenntartásáért.

Túl vagy rajta

Tudom, most is nehéz még. Azt is sejtem, hogy a finom lelked bele is sajdult. Hiszen pontosan tudod, mit tettél. S az, hogy ezt törvényesen megtehetted, semmit sem enyhít a lelkiismereted lázongásán. Talán csak azon szorítok igazán, hogy egyszer megbocsáss magadnak. Valóban és teljesen, ha egyszer sikerül, hiszen feladatod van még, a kis lelkecske testvéreinek felnevelése. S ezt sérült lélekkel nehéz, sokszor lehetetlen feladat.

Mert ő szeret téged most is, mint ahogyan te sem tudod felülírni a vér szavát. Szeret és megbocsát, bocsáss meg hát te is magadnak.