A Kiegyezést követő évben írta Arany János a megrendítő erejű versét. A harmadik "hívatlan" bárd szerepében önmagát jeleníti meg és megemlékezik a nagyszerű barátról, Petőfi Sándorról, aki 1949-ben, a segesvári csatában vesztette életét. A ballada válasz a felkérésre, mely szerint a "nagy ellenséget", a Szabadságharc vérbefojtóját Ferenc József császárt és akkor már magyar királyt kellett volna éltetnie.

"A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát, hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső multját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom lerázására." (Arany János jegyzete)